Nemrég meghalt Szenes Iván, akit egy néhány évtizeddel ezelőtti újságcikkben a szövegírás Peléjének nevezett el a cikkíró. És tényleg. Lehet, hogy az összehasonlítás túlzónak hat, de még a legkritikusabbak sem állíthatják róla, hogy ügyetlen lett volna. Sőt. Amellett, hogy az egyik legtermékenyebb szövegíró volt, a legtöbb sláger talán az ő nevéhez fűződik.
Olyan érzese volt az embernek, hogy ha valamit nem ő írt, az nem is igazi sláger. Persze mindez leginkább az 1950-es évektől a 80-as évekig igaz (persze sokan boldogan kívánnák maguknak az utóbbi két "kevésbé sikeres" évtizedet is). Volt olyan táncdalfesztivál, ahol a döntőben 7 dalnak ő írta a szövegét. Csak úgy találomra belecsapva a szerzeményeibe:
Kislány a zongoránál, Nem csak a húszéveseké a világ, Oda vagyok magáért, Nehéz a boldogságtól búcsút venni, Lazítani, Macskaduett és az összes népszerű Hofi dal, Édes Piroskám, satöbbi, satöbbi, satöbbi.
Emlékül nézzünk meg két dalszöveget közelebbről. Az első egy szintén jól ismert dal, a Félteni kell. Persze Fényes Szabolcs zenéje is zseniális, Zalatnay Sarolta pedig valóban drámai hatással énekelte már a dal születésekor is, de a börtönévek után talán még inkább.
A szöveget egyszerű, egyenes szavak, kifejezések jellemzik, ez adja erejét is. Csak a Bridge-ben akadunk rá egy hasonlatra („Hullócsillag megy az égen…”). Ebből az egyszerűségből fakadóan a szöveg ma sem tűnik elavultnak, talán csak a „Végtelen csupán a vágyunk” szórendje –amit a prozódia indokol- hathat furcsán a mai fülnek.
A dalnak tulajdonképpen nincs is refrénje, de akár úgy is mondhatjuk, hogy szinte csak refrénje van. A harmadik versszak valójában bridge-nek fogható fel, előtte-utána pedig refrén van. Furcsa szerkezet, ha az ember azt szokta meg, hogy vannak verse részek meg refrén, esetleg 1-2 bridge.
Ennek megfelelően a tartalom is szinte egyetlen gondolat köré épül: Itt van ez a szerelem két ember között, és most akármennyire is erősnek tűnik, azért a főhős várja a párjától a megerősítést, hogy ez tényleg az idők végezetéig így lesz.
Ha arra gondolok, hogy mi is az elbeszélő jelenlegi helyzete, akkor azt mondom, hogy minden tökéletes, a legnagyobb, legboldogabb szerelem kellős közepén látom őt. Sikerült mégis egy feszült, drámai szöveget írni erre a helyzetre, amit persze a zene teljes mértékben indokolt.
Ezt az egyívű feszültséget töri meg a Bridge. Lágyabb, nyitottabb, elvágyódóbb lesz a hangulat. Erre tökéletesen illeszkedik a szöveg. Akár szándékos, akár nem, de a hullócsillag szóval a gondolat óhatatlanul is az ég, a világűr felé indul, ezzel felülemelkedik az eddigi „én-te-fenyegető harmadik” világon. De a hullócsillag egyben jelzi a gyors múlandóságot is, amit a következő sor egyértelműen meg is fogalmaz („Minden elmegy, ami jön”). Valójában tudja, hogy ebben a „semmi sem örök” világban csak a vágy lehet végtelen, úgyhogy örül annak a boldogságnak is, ami eddig volt, és ami még hátravan.
Ezután ismét refrén következik, amiben a legvégén van egy kis újdonság („Bárhogy legyen, csak ez ne múljon el!”), ami tovább fokozza az eddigieket. Szépen épül bele a Bridge tanulsága, azaz persze-persze tudja ő, hogy minden múlandó, de azt akarja, hogy ez a szerelem kivétel legyen. Ha már mindenképpen bele kell kötni, akkor sem tudok. Van ugye az alapelv, hogy egy zene és a szöveg is tartson valahová, legyen valamiféle íve, lehetőleg egymással harmonikus. A Félteni kell zenéjében egy visszafogottan feszült kezdés erősödik meg, amit a Bridge lágysága tör meg, hogy végül hatalmas drámai feszültségben törjön ki. Látszólag a dalszövegben nincs meg ugyanez az ív, hiszen rögtön erős a kezdés, amit a Bridge után egy újabb refrén követ. Azonban az előbb említett utolsó soron kívül van még egy különbség. Az első refrén „Néha a biztosat is félteni kell” sorából „Hidd el a biztosat is védeni kell” lett. Tehát megnő a bizonyosság és a passzív féltésből aktív védelem válik. A csúcsra jutottunk, itt kell abbahagyni. Mármint a dalt.
Na, ez elég hosszúra sikerült, úgyhogy a másik Szenes Iván dalról legközelebb írok.
Félteni kell
Félteni kell,
Néha a biztosat is félteni kell.
Hogy soha másé nem leszel,
Mondd még ezerszer el!
Élnie kell,
Ennek a szerelemnek égnie kell,
Közénk ne lépjen senki sem,
Amíg létezünk, mindig így legyen!
Hullócsillag fut az égen,
Minden elmegy, ami jön,
Végtelen csupán a vágyunk,
Ami volt, ami lesz, köszönöm.
És mégis félteni kell,
Hidd el, a biztosat is védeni kell,
Hogy soha másé nem leszel,
Mondd még ezerszer el!
Élnie kell,
Ennek a szerelemnek égnie kell,
Bárhogy legyen, csak ez ne múljon el!
Forrás (képek is): szenesivan.hu
