.jpg)
Na, még egy kis közjáték, aztán tényleg Szenes Iván 2. jön. Csak ugye az utóbbi napokban több helyen is szó volt Ákos kalandjairól a torrentekkel, azután a torrentezők kalandjai következtek Ákossal. Persze lehet, hogy ez is a most megjelent lemez reklámkampányának a része. Szóval nem állhattam meg, hogy ne nézzem meg az egyik új dal klipjét. A Fénybe nézz címűt szúrtam ki magamnak.
Mielőtt belevágnék, mindenképpen érdemes átgondolni az utat, amíg egy dalból szövegkritika lesz. A költő ugye gondol valamit, aztán leír valamit, aztán az előadó elénekel valamit, aztán a hallgató meghall valamit. Ez így persze hülyén hangzik, de nem biztos, hogy amit a szövegíró gondol, azt is írja le, a szájhős úgy adja elő, és a végén a hallgató azt hallja, amit az említett szövegíró az elején gondolt. Ráadásul a fogyasztó nem lehet tisztában minden körülménnyel, ami a dal írásakor befolyásolta a szerzőt.
Amikor gimnazista voltam, akkor még úgy gondoltam, hogy nekem tudnom kell minden apró rezdülést, eseményt, hogy pontosan tudjam értelmezni az adott verset, regényt, festményt vagy barokk gyertyatartót. Aztán ez szerencsére elmúlt. Egyrészt, mert nem lehet minden alkotásról mindig mindent tudni, másrészt meg csak. Mert egy dal annyit jelent, amennyit belehallok, akár beleírta a költő, akár nem.
Térjünk a lényegre
A Fénybe nézz szövegének a szerkezete a megszokott Verse-Bridge-Refrén szálra van felfüzve, azonban a tagolás annyiban érdekes, hogy az első Verse rész 5 szakaszból áll. Rímmel jól ellátott a dal, hiszen az összes Verse rész belső rímekkel tarkított, ami szigorúvá, feszessé teszi ezeket a részeket. A Bridge dac-adsz rímpárja is szép, a kukacoskodó elemző talán csak a Refrén ragrímpárjába köthet bele (nem láttál-elbuktál).
A prozódiával sincs különösebb gond. Igaz, hogy a hosszú sorok is segítenek, de a figyelmes hallgatónak is csak egyszer botlik a dal. Méghozzá a Refrén "tudsz" szócskájánál, amin nincs hangsúly, pedig kéne, bár ez lehet, hogy csak feléneklési- és nem szöveghiba.
Jó-jó, de mivan benne?
Muzsika és líra összhangban van egymással: elszállós zenéhez elszállós szöveg. A tartalmat nézve azonban a kép már nem ilyen rózsás. Inkább rózsafüzéres, de ez még önmagában nem baj. Valahogy úgy érzem, hogy se íve, se bűze. Mintha arról akarna szólni, hogy van egy ember vagy egy egész emberiség, aki most éppen maga alatt van. Az író hozzá beszél, hogy keljen fel, mert szükség van rá. Ebben a talpraállásban segít neki az, „aki mindent lát”. Gondolom, istenről, esetleg a CIA-ról vagy a Google-ről lehet szó.
„Szétfolyt, ami rég volt
Mostanra senki sem értené”
Mostanra senki sem értené”
Arra utal, hogy a főhős régi világa, ami bajba sodorta már a múltba vész.
„Kezdet, végzet
Egyik sem rejtély már”
„Kezdet, végzet
Egyik sem rejtély már”
Ez elég erős vallási utalás, jelzi, hogy aki elfogadja a tanításokat, annak nem kell olyan kérdéseken törni magát, hogy honnan jövünk, hová tartunk, mivégre van az ember a Földön, illetve, hogy mi van a világegyetemen túl. És azon túl? És azon túl?
„Nyersebb
Verset
Már nem dalolhatnál”
„Nyersebb
Verset
Már nem dalolhatnál”
Itt talán arról a versről-dalról lehet szó, amit isten az emberben forralt, és a szöveg későbbi részében majd mindenki magával hord. Az, hogy nyersebb már nem lehetne, azt jelentheti, hogy ez az alap ige, minden igék alapanyaga. Viszont akkor azt nem értem, hogy ez a rész miért nem az „Új dalt forralt benned, aki mindent lát” után következik. Tartalmilag ugyanis odaillik, így azonban összetöri a Verse ívét.
Az első Bridge nem sikerült túl tartalmasra. Hitet tesz a hit mellett, annyira, hogy csak az létezik, illetve a dac, aminek érzésem szerintem legnagyobb erénye, hogy rímel az „adsz”-ra.
„A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz” pedig egy kellemes vallási-karitatív közhely, aminek nincs sok köze az eddigiekhez vagy a későbbiekhez, így teljesen súlytalan is marad.
Na, és akkor a Refrénben kell belenézni a fénybe, ami meglepő módon nemhogy elvakítana, hanem a legszebb dolog, ami csak létezik. Nehéz lesz, de, ha sikerül felállnod a dal elején említett mindentlátó segítségével, akkor a mennybe jutsz vagy sikeres leszel vagy csak simán boldog.
„Még bírnod kell
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned”
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned”
A Refrén második részénél megint az az érzésem, hogy valahogy ki kellett tölteni az üres szótagokat, a nyughatatlan szív nem tudom mit keres itt.
A második Verse rész maga a két verslábon járó közhelygyűjtemény, aminek a „vágy eléget” a csúcsa. A vágy szó már önmagában is közhely, ha pedig éget vagy eléget, akkor mindez a négyzeten.
A másodk Bridge ismét az ige, a hit kizárólagosságáról szól, nem ad hozzá sokat a dalhoz, bár egy Bridge esetében ez nem is feltétlenül szükséges.
Összességében tehát egy technikailag jól megírt, tartalmában azonban elég gyenge szöveggel van dolgunk. A klip alatt olvasható a teljes szöveg.
Fénybe nézz
Verse1
Ember, kelj fel
Tudod, hogy várnak Rád.
Új dalt forralt
Benned, aki mindent lát
Szétfolyt, ami rég volt,
Mostanra senki sem értené.
Kezdet, végzet,
Egyik sem rejtély már.
Nyersebb verset
Már nem dalolhatnál.
Bridge1
Tudod, hogy várnak Rád.
Új dalt forralt
Benned, aki mindent lát
Szétfolyt, ami rég volt,
Mostanra senki sem értené.
Kezdet, végzet,
Egyik sem rejtély már.
Nyersebb verset
Már nem dalolhatnál.
Bridge1
Nincsen más, csak a hit és a dac.
A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz.
A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz.
Refrén
Mindig a fénybe nézz,
Mert szebbet még soha nem láttál.
Biztos a fénybe érsz,
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál.
Mindig a fénybe nézz,
Mert szebbet még soha nem láttál.
Biztos a fénybe érsz,
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál.
Még bírnod kell,
Nem felejtheted el,
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned.
Nem felejtheted el,
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned.
Verse2
Éltet a lélek,
De közben a vágy eléget.
A tenger egyszer elnyel,
De hagyj itt egy szép emléket.
Éltet a lélek,
De közben a vágy eléget.
A tenger egyszer elnyel,
De hagyj itt egy szép emléket.
Bridge2
Nincs is más, csak egyetlen dal,
Amit mindenhová hordasz magaddal.
Nincs is más, csak egyetlen dal,
Amit mindenhová hordasz magaddal.
Refrén
Mindig a fénybe nézz,
Mert szebbet még soha nem láttál.
Biztos a fénybe érsz,
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál.
Mert szebbet még soha nem láttál.
Biztos a fénybe érsz,
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál.
Még bírnod kell,
Nem felejtheted el,
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned.
Nem felejtheted el,
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned.
Kép forrása: akos.hu
