Mielőtt belecsapnék egy másik Szenes Iván dalba is, amit majd jól az egekig magasztalok, jöjjön egy kis ekézés. A számomra amúgy nem túl szimpatikus Adam's Comedy egyik saját dalára esett a választásom. Az szolid ellenszenvnek semmilyen személyes oka nincs. Egyszerűen unalmas a zene, az ének pedig úgy szar ahogy van.
Beleütköztem ugyanis több olyan véleménybe is, hogy nem tudták a tévében igazán megmutatni magukat, mert amúgy ők minőségiek, meg alternatívak, meg tartalmasak. No, a dalszöveg épp jó képet ad a minőségről, úgyhogy kerestem és találtam is néhány Adam’s Comedy felvételt, és szinte találomra kiválasztottam a Fénytenger címűt. Meghallgattam és szorgosan lekörmöltem a szövegét.
A prozódia úgy ahogy rendben van, de azért néhány ordító hiba akad, mint például a „hűs harmat”, amiből bizony „hüs harmat” lesz, mivel rövid szótagot kíván a dallam eleje. Vagy a refrénben a „visszanézned”, amiből hasonló okok miatt „viszanézned” válik, ráadásul itt még hangsúly gondok is vannak.
Ami a mondanivalót illeti, nem vagyok könnyű helyzetben az értelmezéssel. Alapvetően valami olyasmiről szólhat, hogy a kedves most nem annyira kedves, mondhatni hideg. A költő –ha szabad így mondanom- mintha erről a fagyosságról próbálná lebeszélni a másikat. Legalábbis a dal elején és a refrén első részében. Aztán a refrén második felében hirtelen elküldi a címzettet. A második „verse” részben azután a kedves eggyé válik a természettel, esetleg a főhős miután elküldte, belelátja mindenbe: fűbe, fába, virágba. Azt viszont nem értem, hogy eközben hogy jön ide ötletszerűen néhány kozmikus gondolat („fénytenger”, „árnyékod ott van a világ kapuján”, „legyen jobb tőled ez a világ”). Az az érzésem, hogy a szavak, mondatok csak azért vannak itt, hogy az énekesnek ne kelljen annyi laláznia. Nehéz összefüggéseket találni. Mi a jó abban, ha felolvad a sártenger? Miért legyen jobb a másiktól a világ? Mi az a fénytenger, és miért kell látni?
Szavak szempontjából is kifejezetten gyenge a szöveg. Tele van súlytalan, semmitmondó melléknevekkel („Jó ez az illat”, „Szép ez a táj”). Találunk pár katasztrofális töltelékszavas megoldást is középpontban az „egy” szócskával („Az amit érzel, egy jéghideg táj”, „Te vagy a része, egy lila virág” ). Ez így se nem költői, se nem gördülékeny köznapi. Ezek mellett a „befagyott sártenger”-nek legalább van valami karaktere, ha az értelme nem is látszik tisztán. Ami viszont tetszik, az a refrén eleje: „Olvadj fel, valamit adnod kell”. Ebben van tartalom, erre lehetne építeni. A többit szívem szerint kidobnám.
Mint azt mindig mondom, hogy a közhely nem a szóban, hanem a szóösszetételben lakozik: „jéghideg táj”, még inkább: „hűs harmat”, leginkább: „nyisd ki a szíved”.
Lehetne még hosszasan írni a szöveg hibáiról (szóismétlések, a „kell”, mint örökös rím stb.), és nem csak azért, mert fikázni öröm. Ehelyett inkább álljon itt Nagy Edmond szintén Fénytenger című dalának refrénje, majd az Adam’s Comedy dalszövege. Szavak szintjén azért elég erős az áthallás, bár fogalmam sincs melyik volt előbb.
Nagy Edmond: Fénytenger (refrén)
Olvadj fel, itt a fénytenger.
Engedj el, érints a testeddel.
olvadj rám, érezd jól a szám.
Indulj rám, kívánom, érj hozzám.
Adam’s Comedy: Fénytenger
Verse1
Hideg a szíved,
Fagyos a szád.
Az amit érzel,
Egy jéghideg táj.
Nyisd ki a szíved,
Ne legyen fagyos a szád.
Legyen jobb tőled
Ez a világ.
Refrén
Olvadj fel,
Valamit adnod kell.
Fénytenger
Az, amit látnod kell.
Olvaszd fel
Ezt a befagyott sártengert.
Indulj el,
Visszanézned nem kell.
Verse2
Jó ez az illat,
Szép ez a táj.
Te vagy a része,
Egy lila virág.
Egy kavics a tóban,
Hűs harmat a fán.
Az árnyékod ott van
A világ kapuján.
Refrén
Olvadj fel,
Valamit adnod kell.
Fénytenger
Az, amit látnod kell.
Olvaszd fel
Ezt a befagyott sártengert.
Indulj el,
Visszanézned nem kell.
Fotó:myspace.com
